Kicsit (hosszabban) rólunk

Kedves Vendégünk!

Amikor megérkeztél erre a honlapra, elmerenghettél rajta, hogy miért hófödte hegycsúcsok fogadnak? Mi köze ennek Erzsihez és Domihoz?

Mikor Domi Norvégiában volt Erasmuson, Trondheimből Lofoten szigetére utazott vonattal és hajóval. Utazás közben, ahogy fokozatosan haladt egyre északabbra, az ismeretlen, a felfedezetlen felé, azon gondolkozott, hogy milyen izgalmas folyamatosan egy irányba haladni akár így fizikailag, akár az életben: hiszen így minden egyes lépés, minden egyes perc távolabb visz téged a megszokottól, valami olyan helyre ahol még nem jártál, ahol nem tudod mi fog következni. Ezt az élményt foglalta össze egy a családi chat csoportba írt üzenettel: 

‘Soha nem voltam még ennyire Északon!’

Mivel viszont mindenből érdemes viccet faragni, ezért ezen üzenet után, percenként újabb és újabb üzenetekkel erősítette meg ezt a logikai értelembe véve folyamatosan igaz állítását:

‘Soha nem voltam még ennyire Északon!’

‘Soha nem voltam még ennyire Északon!’

Közel 3 éve, ahogy az újraismerkedésünk során róttuk a Budai hegyek bérceit, Domi elmesélte ezt a történetet, Erzsi pedig nem értette - hogy nem találta ezt viccesnek Domi családja?, megerősítve ezzel, hogy a humorunk, az bizony egészen hasonló.

Azóta kedves mondatunkká vált, mert ahogy közeledtünk egymás felé, ahogy egyre szorosabbá vált a kapcsolatunk, azt éreztük, hogy jól passzol a helyzetünkre ez a mondat: soha nem voltunk még ennyire Északon. Minden lépés valami ismeretlen felé vezetett, rendre élményünk volt, hogy felfedezetlen tájakon barangolunk, ahol együtt, a lábunkkal lassan az utat kitapogatva, kell haladnunk. Sok új kihívással szembesültünk, sok új örömben volt részünk. Soha nem fedeztünk fel még ennyi minden gazdagságot egy másik emberben és egy kapcsolatban.

Az utunk során felismertünk sok hasonlóságot egymásban, hogy mindketten szeretünk kirakózni és plédben ücsörögni, mindketten szeretjük a tökfőzeléket és a bubble tea-t, közös hobbink a kirándulás, a biciklizés, a budapesti BuBizás és a legújabb pedig a társastáncolás.

Nagyon-nagyon szeretünk előre tervezni és tervezgetni, szeretjük a rendszereket és mindketten marha viccesek vagyunk!

Szóval így haladunk előre Észak felé továbbra is, talán egy kicsit nagyobb lépéssel most a leendő házasságunkkal!

Köszönjük, hogy elkísértetek eddig is minket, jó szóval, imádsággal, közös beszélgetésekkel és vidám találkozásokkal. Várjuk, hogy házaspárként is folytathassuk ezeket Veletek!